Vissza a levelek listájához

Kedves Nénik és Bácsik!

Megint mi vagyunk, a Barosi Prücskök!

Ha érdekel benneteket elmúlt 10 napunk, mert már ennyi elmúlt, akkor megint mesélünk nektek…

Mint mondtuk, ma reggel volt, hogy megéltünk már 10 nappalt, ami, mint talán tudjátok a napok világosabb, és 10 estét, mely a sötétebb fele.

Ez azért fontos, mert itt, ahol vagyunk, a fehér ruhás angyalkák ezeket rendszeresen összekeverik, ebből kifolyólag éjjel-nappal eszünk.

Még ha csak etetnének, de mérlegelnek is! Nem nagyon értjük, hogy valami eldöntéséhez mi miért kellünk, de ők fognak minket és ráraknak a mérlegre, aztán ha kimérlegelték magukat, levesznek, és kuckónkba tesznek.

Már sok mindent értünk:

Az első és legfontosabb, hogy az anyu pocakján kívüli világban mindent túlbonyolítanak. Vegyük csak a mi esetünket…

Kiráncigálnak minket ide a pocakon kívülre, sokan vacakolnak körülöttünk, kis kuckókban tartanak, melegítenek, párásítanak, csövön a lábunkba, meg a fejünkbe folyatnak, aztán meg valami fincsit a szánkba nyomnak vastag slagon, de kérdjük mi, mire ez a felhajtás? Az anyu pocakján belül senkinek nem kellett mérlegelni, jött a kajcsi, lehetett lebegni satöbbi, satöbbi…Aztán volt ott még éneklés is anyuban és anyun kívül, meg néha valami hideggel simogatták anyu pocakját, és akkor meg lehetett süketülni az ultra hangtól, de azért mókás volt.

Nade ez már a múlt, mert most már itt vagyunk, s már azt hittük anyut sem halljuk többet, de egyszer csak megjelent az apu – az ismerős hangú –, aki volt itt sokat, de egyszer, nem is tudjuk, hogy mondjuk, de egyszer csak itt volt az anyu is. Az apu ha itt volt, az jó volt, node amikor az anyu, az anyu volt itt, az egészen más volt.

Misi, amikor az anyu először megsimogatta, hát olyan izgatott lett, hogy majd kirúgta a ház, akarjuk mondani a kuckó oldalát, s szemeit tágra meresztette, mintha látna már.

Közben Viki megengedte apunak, hogy először, de nem utoljára megteáztathassa, ettől az apu teljesen odavolt.

Teltek a napok, és a fejbe-lábba szurkált csövön elapadt a lé, hát kénytelenek voltunk egyre többet enni.

Etet itt minket mindenki, etetnek az angyalkák, meg apu is, és mostmár anyu is.

Hű, viszont miután az anyu már volt egyszer, meg még egyszer, hát a megszokott kajcsi, amit vastag slagon nyomnak a képünkbe, kezdett megváltozni.

Az angyalkák valamit magyaráztak, hogy ezt anyu hozta, hát így még jobban faltuk.

Később, amikor anyuék jöttek, kinyittattuk a kuckót, és kivetettük magunkat a szülőkkel, apu dalolt és táncolt Vikivel, Misi jól elszemezgetett anyuval, és énekeltetett magának.

Egyszer, amikor jött anyu is már többedszerre, meg hozta magával aput is, hát ezek kitalálták, hogy Viki szagos. Nem nagyon értjük, de erre a felfedezésre elkezdtek vetkőztetni minket.

Gondoltuk mi is megtréfáljuk őket, és Misi gyorsan végigpisilte anyut meg magát, amitől mindenki jót nevetett.

Egy szónak is száz a vége, úgy gondoljuk, anyuval és apuval egy ideig jól ki fogunk jönni.

Most pedig kedves Nénik, meg Bácsik mutatunk néhány életképet 10 napunkból:

Igen Ő Én vagyok akit anyu meg apu Vikinek, Vikusnak, Mókusnak szólítgat. Egyelőre nem igazodom el rajtuk.

Én így töltöm időm nagy részét, de nem a teljeset, amit az angyalkák nagyon bánnak. A bánkódás oka apám szerint, hogy én a Barosi ágra ütöttem, amit nem nagyon értek, mert alig tudom még emelni a karom. De apu azt is mondta, hogy jófajta keverék vagyok, hát nem aggódom, csak ha éhes vagyok, vagy unatkozom, vagy ha úgy tartja úri kedvem, hát ordítok.

E műremekek pedig a lábaim, melyek talán szerénytelenség nélkül állítható, igen kecsesek, s hajlékonyak.

Mikor így teszek, apu arról értekezik, hogy mosolygok, de nem tudom az öreggel megérteni, hogy az én koromban még nem mosolyog az ember lánya, mert nincs min, lásd az anyu pocakján belüli és kívüli világ fent elemzett különbségeit.

Viszont így teszek, amikor nem tetszenek a dolgok, márpedig az adott esetben nem akartam azzal vesződni, hogy anyu cserélgesse a nadigrágomat.

És így teszek, ha kedvemre tesznek…

Ha senki nem foglalkozik velem, unalmamban cumizgatok, …

…s sokszor nyújtózgatok.

De vannak esetek, amikor a cumi elérhetetlen távolságokra távolodik tőlem, s nincs ki segítsen végtelen gyötrelmemben.

Na igen, e kép apámra vall. Nem elég, hogy megtévedt angyalkám lógat itt a nagy végtelen felett, de az öreg, ahelyett hogy segítene, még jó bele is villog a szemembe, hogy teljesen kitör a frász.

Ő pedig Én vagyok, kit anyu Misinek, apu pedig csak egyszerűen Mihálynak a IV.-nek szólít. Az anyuból, meg az apuból, és a többi érdekes látogatómból, akiket valami mozaikszó alapján családomnak rövidítenek, kiderítették, hogy én a Strider ágat viszem tovább, de ezt még nem adták oda, tehát cipelés helyett, inkább alszom.

Kis nővérkémhez, és saját méreteimhez képest is, végtagjaim kivált figyelemre méltók, a füleim mérete pedig szoros kapcsolatot sejtet anyai nagyapám s köztem.

Fülrokon nagyapám szerint az általam igen kedvelt, s a fenti képen illusztrált alvási pozitúrát nagyapám lánya, aki érdekes egybeesés folytán az anyukám, hozzám hasonló élemedett korában szintén alkalmazta, ami DNS vizsgálatot megdöntő tanúbizonysága köztem és az anyu között levő szoros kapcsolatnak.

Na ilyen, amikor az ember enne egy jót, és akkor valaki úgy dönt, hogy most inkább pihenjünk közben egyet. Hát csoda ha az ember fia elalszik evés közben?

Így szoktam tenni, mikor az emberekben az ártatlan bárányka képét alakítom magamról…

…pedig egy oroszlán rejtőzik bennem, amire figyelmeztetendő, feliratot is hordok magamon, de ez a vakmerő angyalka talán nem tud olvasni.

Mivel sok szabadidőm van, és nem mindig eszem, alszom s sírok, hát közben komoly dolgokon járatom az agyam.

Vagy egyszerűen csak anyuval töltöm időm, s nosztalgiázunk a régi szép, pocakon belüli világról.

Ő anyu. Ő nagyon udvarias ember, szinte mindig mosolyog, ha hozzánk beszél, pedig mi balhézni is szoktunk vele, főleg a Viki, de hát mit várjon az ember a lányától.

Hurrrrrráááá! Mától anyu velünk lakik. Persze nem itt a kuckóban, mert ezt kicsire méretezték, de itt közel hozzánk lesz az ő nagyobb kuckója.

Anyu kuckója olyan nagy, hogy Misi is elfér benne, ezért ki is költözik anyuhoz, és majd együtt látogatják Vikit, aki még nem akar kiköltözni kis kuckójából.

Misi kap anyunál egy jó meleg vízágyat egy zsúrkocsin, nappal jókat alszik majd, este pedig anyut szórakoztatja dallamos vélemény nyilvánításaival.

Szegény anyu, ha tudnád mi vár rád!

E pár nap igen változatos volt nekünk, egészségünk is kielégíti a körülöttünk ugrálók igényeit, hát kívánunk a Néniknek és Bácsiknak is hasonló jókat.

Viki és Misi

2003. november 04.